egyházi végrehajtói hatalom (lat. potestas exsecutiva), egyházi közigazgatási hatalom: az →egyházkormányzati hatalom fajtája, mely a törvényhozástól és a bíráskodástól különböző, sokak által →egyházi közigazgatásnak nevezett tevékenységi kör egészében érvényesül. - 1. Gyakorlási területe. Az ~at alárendeltjei (ld. 18.§ 2c; vö. 107.k.) fölött ki-ki gyakorolhatja akkor is, ha illetékességi ter-én kívül tartózkodik, s akkor is, ha alárendeltjei tartózkodnak ezen a ter-en kívül, hacsak ennek ellenkezője a dolog természete v. a jog előírása alapján nem nyilvánvaló (136.k.). A ter-én tartózkodó idegenek (vö. 100.k.) felett az elöljáró akkor gyakorolhatja az ~at, ha kedvezmények (pl. felmentések; vö. 91.k.) engedélyezéséről v. egyetemes, ill. az idegeneket is kötelező (vö. 13.k. 2.§ 2) részleges törv-ek végrehajtásáról van szó (136.k.). - 2. Átadása megbízottnak. A hivatallal járó ~at rendes hatalomnak (potestas ordinaria) nevezzük. A rendes ~at át lehet adni megbízottnak mind egyes cselekményekre, mind az esetek összességére, hacsak a jog kifejezetten másként nem rendelkezik (137.k. 1.§). - Aki megbízotti hatalmat (potestas delegata) kapott, többnyire továbbadhatja azt almegbízottnak (szubdelegálhatja). Ha hatalmát az Ap. Szentszéktől kapta, mégpedig nem személyes adottságaira (hanem pl. hivatalára) tekintettel, s almegbízott állítását nem tiltották meg, hatalmát továbbadhatja akár egy adott cselekményre, akár az esetek összességére (137.k. 2.§). Ha hatalmát egyéb rendes végrehajtó hatalommal rendelkező hatóságtól nyerte az esetek összességére, csupán egyes esetekre adhatja azt tovább almegbízottnak (137.k. 3.§). Ha azonban ugyanilyen hatóságtól csak egy cselekményre v. meghatározott cselekményekre kapott megbízotti végrehajtói hatalmat, almegbízottnak nem adhatja azt tovább, hacsak a megbízó kifejezetten meg nem engedte (uo.). Az almegbízotti hatalmat nem lehet további almegbízottnak továbbadni, hacsak a megbízó kifejezetten nem engedélyezte (137.k. 4.§). Ez a megbízó vsz. csak az eredeti megbízó lehet, akinek rendes hatalma van. Egyesek nem zárják ki, hogy a megbízotti hatalmát almegbízottnak továbbadó közbülső személy is adhasson ilyen engedélyt. - 3. Magyarázata. A rendes ~at és az esetek összességére adott megbízotti hatalmat tágan kell értelmezni, az egyedi esetekre adott megbízotti hatalmat viszont szorosan (138.k.). Ha valakinek a 137.k. 2.§-a szerint az esetek összességére szóló almegbízotti hatalma van, azt is tágan kell értelmezni, mert a CIC szóhasználata szerint az almegbízotti hatalom is "megbízotti" (delegata) néven szerepel (131.k. 1.§). - Ha valaki megbízotti hatalmat kapott, ezt úgy kell értelmezni, hogy megkapta mindazt, ami nélkül ezt a hatalmat nem lehet gyakorolni (138.k.). Ez azonban csupán a dolog természetéből fakadó összefüggésekre vonatkozik, s nem jelent további, a megbízatásban szereplőtől különböző hatalmat. Aki pl. a házasságkötéskor való közreműködésre (esketésre) kapott megbízást, ettől még nem válik jogosulttá az akadályok alóli felmentés megadására. Ehhez külön megbízásra van szüksége, melyet pl. az 1080.k. 1.§-a szerinti esetben maga a jog ad meg. - 4. Versengő illetékességek. Előfordul, hogy ugyanarra az intézkedésre egyszerre több hatóság is illetékes. Ha valaki egy ügyben valamely illetékes (akár felsőbb) hatósághoz fordul, ezzel (hacsak a jog másként nem rendelkezik) még nem függesztődik fel a többi illetékes hatóság végrehajtói hatalma az esetre nézve, akár rendes, akár megbízotti hatalom legyen is az (139.k. 1.§). Ha egy ügyet felsőbb hatóság elé terjesztettek, az alsóbb illetékes hatóság intézkedése, ha a jog mást nem rendel, érvényes ugyan, de súlyos és sürgős ok nélkül nem megengedett. Ha ilyen okból az alsóbb hatóság intézkedett, erről azonnal értesítenie kell a felsőbb hatóságot (139.k. 2.§). - 5. A több személynek adott megbízotti hatalom. Ugyanannak az ügynek az elintézésére több személyt egyidejűleg különböző módokon lehet megbízni: a) Ha a megbízást egyetemlegesen (in solidum) kapták, vagyis úgy, hogy közülük mindenki külön-külön jogosulttá vált az intézkedésre, aki az ügy intézését elsőként elkezdi, a többieket ezzel kizárja annak intézéséből. Noha azok továbbra is képesek érvényesen (vö. 10.k.) intézkedni az ügyben, megengedetten csak akkor folyhatnak bele, ha az, aki először elkezdte az ügy intézését, ezt később nem tudja v. nem akarja folytatni (140.k. 1.§). b) Ha a megbízást testületileg (collegialiter) kapták, közösen kell eljárniuk a testületi cselekvés szabályai (119.k.) szerint, hacsak a megbízás másként nem rendelkezik (140.k.

2.§). Ha egyidejűleg több személynek adtak megbízotti végrehajtói hatalmat, az a jogvélelem, hogy nem testületileg, hanem egyetemlegesen bízták meg őket (140.k. 3.§). Ha többeket nem egyidejűleg, hanem egymás után bíztak meg, annak kell az ügyet intéznie, aki megbízását a legkorábban kapta, hacsak azt időközben vissza nem vonták (141.k.). A többi megbízottak intézkedései az ügyben érvényesek lennének, de nem megengedettek (vö. 10.k.). - 6. Az ~ pótlása. Mivel az egyh. közösségnek fontos érdeke, hogy a →jogcselekmények érvényessége biztos és egyértelmű legyen, az Egyh. pótolja a hiányzó ~at (de nem a bírói v. a törvényhozói hatalmat!) akár a →külső fórum, akár a →belső fórum számára, ha: a) ténybeli v. jogot illető →köztévedés v. b) pozitív és vsz. ténybeli v. jogi kétség áll fenn (9.§ 1d; 144.k. 1.§). Ugyanilyen módon és feltételekkel pótol az Egyh. bizonyos felhatalmazásokat is: a magánál a jognál fogva adott →bérmálói (882-883.k.), a →gyóntatási felhatalmazást (966.k.) és az →esketési felhatalmazást (1111.k. 1.§). - Az ~ pótlása nem az érvénytelenül végzett cselekmény orvoslását jelenti, hanem a jog által adott megbízotti hatalmat. Ilyen pótlásra csak akkor kerülhet sor, ha a cselekmény végzője egyébként képes a cselekményre, csupán a végrehajtó hatalma hiányzik. Ezért nem pótolja pl. az Egyh. annak a hiányzó bérmálási felhatalmazását, aki pappá sincs szentelve (vö. 882.k.). E.P.

Erdő 1991:115.